Skip to content Skip to main navigation Skip to footer

 

Madocsai Értéktár Bizottság

Madocsa Község Önkormányzatának szorgalmazásával és támogatásával 2022. márciusában alakultunk meg hét bizottsági tag kinevezésével. Név szerint: Bán Bálint Géza, Boldog Istvánné, Dr. Skrenyó Margit, Dr. Volmanné Reich Márta, Magyar István, Somogyi Mariann és Tarczal János személyében. A Bizottság Szervezeti és Működési Szabályzata szerint az alakuló ülésen megválasztottuk az elnököt és elnökhelyettest. Elnöknek Magyar Istvánt, elnökhelyettesnek Tarczal Jánost szavaztuk meg.

A Madocsai Értéktár Bizottság annak reményében alakult meg, hogy a település területén fellelhető értékeket azonosítsa, felkutassa. Feladataink elsősorban a helyi értékek megóvására, megőrzésére valamint élő hagyományaink ápolására és népszerűsítésére összpontosulnak. További céljaink között szerepel egy helyi értéktár létrehozása, amelyben nemzeti értékeinket összegyűjthetjük, s az arra érdemeseket pedig felterjesszük a megyei értéktárba.

Úgy hisszük, hogy ha e ránk hagyott örökség mélyére ásunk, akkor visszanyúlhatunk identitásunk gyökereihez, amely során megismerhetjük múltunkat, láthatjuk benne jelenünket és irányt mutathat jövőnk felé.

A település értékei hozzánk nőttek, részesei vagyunk egymásnak, nem hagyhatjuk elveszni őket, mert azzal mi is kevesebbek leszünk ! Vigyázzunk hát és legyünk büszkék értékeinkre, hagyományainkra, örökségünkre!


 

Helyi Értékeink

Református Templom

A madocsai Templom téren állt a középkori madocsai bencés apátság, körülötte pedig, a mai belterület délkeleti részén a középkori Madocsa falu. Madocsa 16. századi pecsétjén egy kéttornyú templom látszik. A  két torony közül ma már csak az északi áll kb. egy emelet magasságig; ezt az épületrészt a mai református templom őrzi. Az apátsági maradványok egyik, megmagasított tornyához épült hozzá a jelenlegi református templom hajója.

A falu korán szerepel oklevelekben, 1019-ben már a zalavári apátság birtokai közt említik. Ezt követően a Bakonybéli (1038) majd a Veszprémvölgyi (1108) apátság birtoka. Jelentőségét a vizahalászat és a dunai átkelés adta. A románkori apátsági templomot a Bikács nemzettség alapítja 1145-ben a bencés rend számára, tehát egy nagyon korai nemzetségi monostorról van szó.
A templom Szt. Miklósnak volt szentelve. Jelentőségét mutatja, hogy 1225-ben a pápa a bencés rendi káptalan tartására jelöli ki. A Bikács nemzettség Károly Róbert alatt kegyvesztett lett, de egyik tagja, Fodor Miklós fia, Farkas visszakapja a jogokat Nagy Lajostól. A XIV. században a maróti hercegek a kegyurai, majd a XV. század elején Máté, machoviai herceg. 1422-ben a falu és az apátság a Paksi család birtokába kerül. Ekkor már erősen hanyatlik a kolostori élet, és a kolostor is rossz állapotba kerül. Ezen György apát kísérel meg változtatásokat, kezdeményezésére a pápa kiveszi a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli.

A mai madocsai református templom 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb templom helyén, ami már nyilván felhasználta az apátság romjait. A helyi hagyomány tudni vélni, hogy a középkori templom a mainál kisebb volt, a templom vége nagyjából a mai úrasztalnál volt. Az 1970-es években a középkori kövekre magasodó főfalat és egyéb részleteket régészetileg megkutatták.

A jelenlegi Madocsai Református Templom egy szabadon álló, egyhajós templom, É-i homlokzata elé kilépő toronnyal, ívesen záródó, kontyolt nyeregtetős hajóval. A toronyaljba vezető főbejárat záróköves díszű kőkerete fölött konzolokkal alátámasztott szemöldökpárkány, a torony melletti féloromzatokon egy-egy kőváza. A torony lábazatában másodlagosan beépített, középkori faragvány, a D-i oldalán keskeny rézsűs ablak. A D-i oldalhomlokzat középtengelyében a főbejárathoz hasonló kapu. A toronyaljban kereszt-, a hajóban csehsüveg boltozat, a hajó É-i és D-i végében pilléres, stukkódíszes mellvédű karzatok (a D-i oldalon orgonakarzat), az egyiken karcolt 1806-os évszám. Berendezés: jellemzően 19. század eleje; vörös márvány keresztelőkút: 1906.

A Madocsai Református Templomot szerepel a Tolna Megyei Értéktárban is. Az adományok fogadására Madocsa Község Önkormányzata 1999-ben létrehozta a Madocsai Árpádkori Templom Műemléki Védelmében Közalapítványt. A templomot a 20. század második felében többször felújították, a madocsaiak is rendszeresen adakoznak annak érdekében, hogy a falu temploma tovább szépülhessen.  A templom 2010-ben kívül-belül teljesen megújult. A Madocsai Református Egyházközség 2016-ban gyűjtést szervezett a templom harangjainak felújítására, 2018-ban pedig a bádog tető cseréje történt meg. A templomhoz kapcsolódó számos érdekesség egyike, hogy 1861-ben zsindely helyett bádoglemezzel vonták be a tetőt.  Ezt az esemény idézi ma is gyakran énekelt madocsai népdal: „Bádogozzák a madocsai templomot, kilenc kislány hordja rá a bádogot, kilenc kislány kilenc barna legénnyel, mindenik a maga szeretőjével.


 

Madocsai szlavón tölgyes

 

Helyi védelem alatt áll a Madocsai szlavón tölgyes természetvédelmi terület, mely a Duna mentén húzódó árvízvédelmi töltés mentén terül el. A közel 6 hektáros területen található idős tölgyeket 123 évvel ezelőtt telepítették a kocsányos tölgy illír (balkáni) változata génállományának megőrzése miatt. A tölgyest 1975-ben a Tolna Megyei Tanács tanácsrendelettel nyilvánította védetté. A Madocsai szlavón tölgyes védettségének fenntartására az Önkormányzat 2007-ben helyi rendeletet alkotott. A tölgyes teljes területe a Natura2000 hálózatnak is része.

A szlavón tölgy különösen ellenálló a rovarkártételekkel és a szélsőséges időjárással szemben; kocsányos tölgynél néhány héttel később, általában májusban lombosodik ki, így a késői fagyok kevésbé károsítják. A szlavón tölgy nyúlánk, egyenes törzzsel rendelkezik, felfelé nyúló ágai csak kisebb koronát képeznek, a kocsányos tölgy alapfajánál zártabb, árnyasabb erdőt alkot állománya.

A tölgyes a település és a Duna vonala közötti területen a korábbi időkben e környékre jellemző keményfás ligeterdők utolsó hírnöke. Az idős, természetközeli erdő fajgazdag élővilágnak biztosít élőhelyet. Otthont ad egy évtizedek óta itt költő, fokozottan védett réti sas párnak (Haliaëtus albicilla), de említést érdemel az itt költő madarak közül a fekete harkály (Dryocopus martius) is, de számos más védett madárral is találkozhatunk a tölgyesben tett sétánk során. Kora tavasszal több ezer tő dunai csillagvirág nyílik kék szőnyegként borítva az erdő alját. A tölgyesben megfigyelhetők védett és fokozottan védett denevérfajok, úgy mint a Natura jelölő faj nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), a védett szoprán törpedenevér (Pipistreullus pipistrellus) és a szintén védett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) példányai is. Értékes rovarvilágából a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) populációja is említést érdemel.


 

Táncosok

BOLDOG ISTVÁN

1904-1978

NÉPMŰVÉSZET MESTERE – 1976

Táncáról több dokumentum készült, amelyeket az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívuma őriz. A Népművészet Mestere címet 1976-ban kapta meg.

Boldog István 1904-ben született szegény napszámos család gyermekeként, és 1978-ban halt meg Madocsán. Bár a délvidéki Ruseva nevű településen jött a világra, de még gyermekként visszatértek a család régi lakóhelyére Madocsára, ahol a rokonság élt. Így Madocsa, a Tolnai Sárköz közelében fekvő falu hagyományaiba nőtt bele. A szakma ismerői közül sokan, a madocsaiak kivétel nélkül „Birkás” néven emlegetik. Alapításától, az 1940-es évektől tagja volt a madocsai hagyományőrző csoportnak, amelyben haláláig fáradhatatlanul tevékenykedett. Szívesen tanította a helybeli fiatalokat a madocsai csárdás figuráira, így példáját követve nem véletlenül lett az unokája is az együttes tagja.

FÖLDESI JÁNOS

1911-1997

NÉPMŰVÉSZET MESTERE – 1986

A helybeli hagyományőrző együttes alapítója, zenésze, táncosa, a helyi hagyományok tudatos gyűjtője és színpadra rendezője volt.

Földesi János 1911-ben született Madocsán, és 1997-ben hunyt el. Református, paraszti családból származott, de tanulni vágyása és tudatos hagyományápoló munkája révén kiemelkedett közösségéből. A helybeli hagyományőrző együttes alapítója, zenésze, táncosa, a helyi hagyományok tudatos gyűjtője és színpadra rendezője lett. Évtizedeken keresztül bámulatos kitartással és hozzáértéssel, nagy elhivatottsággal és lelkiismeretességgel végezte ezt a munkát. Falujának folklórhagyományait ő maga is elsajátította és az együttes műsorában Seregi Istvánnal és Boldog Istvánnal együtt kiválóan be is mutatta. A róla elnevezett madocsai néptánctalálkozó méltán válhatott rangos nemzetközi fesztiválok és tanácskozások részévé. Még számos ismerőjét is meglepte szép, sokszor megkapó verseinek a halála után a fia által kiadott vaskos kötete. A Népművészet Mestere címet 1986-ban kapta meg.

SEREGI ISTVÁN

1903-1983

NÉPMŰVÉSZET MESTERE – 1968

A szakma a Sárköz–Duna mente hagyományos tánckészletéhez tartozó, sajátos madocsai táncoknak egyik legkiválóbb előadójaként ismerte meg és tartotta számon.

Seregi István 1903-ban született, és nyolcvan évesen hunyt el Madocsán. Ő is meghatározó alapítója és élete végéig aktív tagja volt a község hagyományőrző együttesének, a tánccsoportnak. A szakma a Sárköz–Duna mente hagyományos tánckészletéhez tartozó, sajátos madocsai táncoknak egyik legkiválóbb előadójaként ismerte meg és tartotta számon. Különösen a csárdás aprózó, mártogatós, friss részét táncolta zseniális variációs készséggel. Az együttessel számos magyarországi és külföldi fesztiválon mutatta be az általa ismert táncokat, amelyeket szívesen tovább is tanított sokak számára. Táncos tudásáról a néptánckutatók 1959 óta többször készítettek filmfelvételt, amelyeken számos szépen megformált táncfolyamatot rögtönzött. Munkássága elismeréseként 1968-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.


 

Helyi Értéktárba felvett értékek: