Március 15-én tisztelet a bátraknak!

„A haza minden előtt.”

Az 1848/49. évi Forradalom és Szabadságharc Emléknapját tartjuk március 15-én. 1848-ban ezen a napon – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival („egyenlőség, szabadság, testvériség”). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

A „Pilvax-kör” (többek között Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula) előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították
az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak (így született meg a sajtószabadság).

Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.

A szabadságharc bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom
vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér-zöld szín és a Rákóczi-nóta is.

Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák–magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15-e megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették.

Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A kommunisták az 1950-es években eltörölték (az 1956-os forradalom több ponton felelevenítette 1848 eszméit), majd később újra visszaállították a szigorúan meghatározott keretek közti megünneplését.

A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé az 1991. évi VIII. tv.alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.

A nemzeti ünnepen Magyarország lobogójának felvonása után a forradalom kiemelt helyszínein (a Nemzeti Múzeumnál, a budai várban) emlékeznek
meg a forradalomról.

(forrás: www.marcius15.kormany.hu)

Bár minden évben megemlékezünk az 1848-49-es forradalomról, sok érdekes dolgot nem, vagy csak tévesen tudunk róla.

* A forradalom azért bontakozhatott ki zavartalanul Pesten, mert a császári laktanyákban olasz csapatok állomásoztak. A tisztek attól tartottak, hogy ha kivezénylik őket, átállnak a forradalmárok oldalára.

* A forradalom egyik legismertebb alakját, a költő Petőfit Sándort egy szurony győzte meg arról, hogy nyertes ügyet képviselnek. Amikor Vasvári Pál politikussal a felkelés részleteiről beszéltek, Vasvári olyan lelkesen gesztikulált, hogy Petőfi tőrös botjából kiütötte a szuronyt, ami egy ajtófélfába csapódott, méghozzá úgy, hogy a hegye pontosan Bécs irányába mutatott.

* A márciusi ifjakként emlegetett fiatal forradalmárok március 15-én reggel a Pilvax Kávéházból indították útjára a forradalmat– legalábbis ez áll minden történelemkönyvben. Az igazság azonban az, hogy a Fillinger János tulajdonában álló kávéházat mindenki Fillinger néven emlegette. „Gyerünk a Fillingerbe!” – hangzott a forradalmárok felhívása. A helyet azóta jelentősen átépítették, de egy táblával még mindig jelzik, hogy milyen fontos események történtek itt egykor.

* A Pilvaxba járó ellenzéki fiatalok számára csábító volt az állandó akció: a kávé mellé ingyen járt a reggeli. Itt, a „Fillingerben” egy kissé dadogó költő, Sükei Károly olvasta fel először a 12 pontot.

* A 12 pontról kevésbé ismert tény, hogy a listát eredetileg egy bevezetéssel is ellátták, megindokolva a kezdeményezést az országgyűlés rendjeinek, s hogy ebből a változatból még hiányzott a politikai foglyok szabadon bocsátása, ami csak pár nappal később került bele. Így viszont 13 pont lett volna, ezért összevontak két, a katonasággal kapcsolatos követelést, és megmaradtak a 12 pontnál.

* A legfontosabb események színhelyeinek nevei ma is emlékeztetnek március 15-re.
A forradalom leggyorsabb vívmányaiként Petőfi indítványára a Pilvax kávéház felvette a Szabadságcsarnok nevet, a Hatvani utcából Szabadsajtó utca, az Egyetem térből Március 15. tér, a Városház térből pedig Szabadság tér lett.

* Petőfi a hazaszeretet hevében írta a Nemzeti dal című költeményét, melyet a Nemzeti Múzeum előtt szavalt el a forradalmi lázban égő tömegek előtt. Csupán egyetlen dolog rontotta el a dicső hangulatot: az összegyűltek között elvonuló tehenek. A József-napi vásár miatt áruba bocsájtott állatokat ugyanis ekkor hajtották a vásárba. Egyébként a forradalmárok eredetileg március 19-re, József-napra tervezték a felkelést, mivel tudták, hogy a vásárba áramló emberek indulatait könnyű lesz felkorbácsolni, és a maréknyi felkelőkből könnyen óriási tömeg válhat. A múzeumigazgató, Kubinyi Ágoston személyesen kergette ki a jószágokat.)

* A háromszínű zászlót, vagyis trikolort a francia forradalom szülte, ahogy a kokárdát is a francia felkelők tűzték elsőként ruhájukra. Petőfi Sándor feleségét, Szendrey Júliát is ez ihlette meg, aki saját maga varrta meg férje számára a kokárdát. Egyébként a kokárda olyan hamar „divatba jött” 1848 márciusában, hogy három nap alatt Pest-Buda kifogyott a nemzeti-színű textilekből.

* Petőfi felesége, Szendrey Júlia a forradalom napjaiban lázadó módon férfiruhát hordott, haját rövidre vágatta és szivarozott.

* A magyarok követeléseit tartalmazó 12 pontot a Landerer és Heckenast nyomdába vitték kinyomtatni a felkelők. Akkoriban minden sajtóterméket csak akkor nyomtathatták ki a nyomdászok, ha szerepelt rajta a cenzori bélyegző. A nyomtatandó anyagokon a forradalmárok azonban nem tudtak ilyen pecsétet mutatni. Mivel azonban Landerer a felkelők oldalán állt, az egyik forradalmár fülébe súgta, hogyha elfoglalják a nyomdáját, ki tudnák nyomtatni a 12 pontot. Hogy a színjáték tökéletes legyen, Landerert a kérésére bezárták a saját irodájába. A szabad sajtó első termékét, a röplapok első példányait az ablakon szórták ki a várakozó tömegnek.

* Petőfi otthon felejtette a Nemzeti dal korábban megírt szövegét, ezért a nyomdában kénytelen volt fejből lediktálni. Úgy tudni, rögtönzött is egy kicsit.

* Már kisiskolásként megtanuljuk, hogy „Talpra magyar, hí a haza…”, ám bizonyos források szerint eredetileg nem is így kezdődött a vers, hanem így: „Rajta magyar, hí a haza”. A legenda szerint Szikra Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”

* Mire Petőfi a barátaival megérkezett a múzeumhoz, már akkora volt a tömeg, hogy esélyük se volt keresztülverekedni magukat a főbejáratig.
Nem maradt más lehetőség, mint a személyzeti bejárón keresztül az épületen át kijutni a szónoki emelvényre. Aki pedig kinyitotta a hátsó ajtót, és átvezette Petőfit és barátait a múzeumon, nem más volt, mint a múzeum kapusa.

* A szabadságharc másik emblematikus figurája, a börtönből kiszabadított Táncsics Mihály pedig a tiszteletére előadott színházi előadásról maradt le. Kiszabadítása izgalmaiban annyira elfáradt, hogy úgy elaludt, hogy senki nem tudta felébreszteni őt. Ezért nem volt ott a Bánk bán esti díszelőadásán, hiába követelte a tömeg. Jókai Mór készült, hogy bejelentse Táncsics távolmaradását. A színfalak mögött éppen akkor tűzte fel Laborfalvi Róza a kokárdát leendő férje mellére, amikor a függöny fellibbent, és a fellelkesült tömeg úgy vélte, a kiszabadult Táncsicsot látja viszont. Szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés köszöntötte az ál-Táncsicsot.

* A Bánk bán előadása után, ott, a színpadon csókolta meg először az ünnepi beszédet mondó Jókait Laborfalvy Róza.
Másnap az író megkérte, legyen a kedvese.

* Pontosan 9 hónappal később, 1848. december 15-én megszületett Szendrey Júlia és Petőfi Sándor közös gyermeke, Petőfi Zoltán.

(forrás: www.magyarmegmaradasert.hu)

Taczman Mária

Madocsai Református Általános Iskola